Kőszegi Dániel terv.előad. az egri Médiatalálkozón

Úgy gondoltam, hogy előadásomban az én érdekes médiapályafutásom, inkább gátfutásom emlékezetes pillanatait osztom meg veletek.
Az egész azzal kezdődött, hogy előbb kezdtem beszélni, mint számolni. Mindig büszkén hencegtem, hogy én már eltudom olvasni, hogy villamosmegálló. A többiek pedig mire kibetűzték, én már azt olvastam, hogy végállomás.
Valahogy így kezdődött az egész. Elsőben mindig a sok beszéd miatt kaptam intőt, utána meg azért, mert még matek órán is a saját meséimet írom. Már akkor sem izgattak a számok, hanem inkább az, hogy nálam Juliska kivel csalja meg Jánoskát. S a gonosz mostoha a kerítő.
De ekkor még senki se figyelt fel arra a képességemre, hogy miként tudok az esti híradó híreiből népmeséket írni. Nálam a rabló volt a farka, a rendőr a medve, a béka pedig a kém.
Eme kezdeti tollászkodások anyukám asztalfiókjának gyűjteményét képzik, de remélhetőleg egyszer még a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerülnek.
Az igazi kezdet, az akkor volt, amikor már felsőbe jártam. Egész mozgásom legdiszkrétebben is inkább Chaplin-hez hasonlított. Csetlettem-botlottam. Tehát a felemáskorlát, a duplaszaltó, és társaik kimaradtak az életemből. Pontosabban "testnevelésből felmentve" állt a bizonyítványomba. Persze erre nem kéne büszkének lennem, azonban ez az apró felmentés indította be a médiakarrierem.
Ugyanis a tesitanár volt a diákönkormányzat feje. Egyértelmű, hogy éppen egy tesitanárnak kell a diákönkormányzatot vezetnie. Kell egy kis testmozgás, ha a sok megbeszélés közben elgémberedne a szánk, meg ilyesmik.
A tanár úr a felmentésem miatt elég könnyen tudott velem, és mackó alkatú, enyhén lomha természetű barátommal megállapodást kötni. Hamár nem járunk tesire, legalább a szünetbe tegyük magunkat hasznossá. Mi egymásra néztünk a haverommal, és már a legrosszabbra gondoltuk. De Gózon Gyula bácsi kicsit megpödörte a bajuszát, és csak annyit mondott, amikor a vállunkra tette izmos kezét: Ti csináljátok az Iskolarádiót.
Úgy mondta, mintha most adta volna át nekünk a köztársasági érdemrendet, csak a fotósok hiányoztak, a kamerák, és a riporterek. Na meg a mi boldogságunk.
Iskolarádió? Gondoltam magamban de jó buli lesz, majd a lányok könyörögni fognak nekem, hogy a kedvenc számukat adjam le. Elképzeltem, ahogy az igazgató nő rockizni fog kedvenc zenéjére.
Szóval mégsem olyan rossz üzlet ez az iskolarádió. Ha jobban belegondolok vannak benne lehetőségek. Egy pletykarovat, hogy Emese most dobta Ferkót, és már Janival jár. Elnézést most kaptuk az infót, már Péterrel látták csókolózni a fiú wc-ben. Közéleti hírek. A bűfébe már sorszámot osztogatnak, mert Gábor bácsi megbetegedett és a lánya Lujza vette át a helyét.
Tehát a felelősség nagyon nyomasztott, és egész hétvégén gyártottuk Gergő haverommal a híreket. Sajnos Gózon Gyula mindig ellenőrizte, hogy mit is szeretnénk bemondani a mikrofonba.
Alig tudtam aludni az első adás előtt. Olyan büszkén vonultam be az iskolámba, persze senki sem tudta miért vagyok olyan fura. Aztán jött a nagyszünet, a tanári benépesedett, még a helyettesítő tanárok is bejöttek. Mindenki várta a nagy pillanatot. Persze a diákok többsége inkább a leckét akarta másolni a következő órára, hisz mire való a nagyszünet. Mások pedig a menzán próbáltak ételhez jutni, de a konyhás néni is hallótávolságon belül próbált maradni.
És eljött a dél, lement a harangozás. És megszólaltam én, pontosabban meg akartam szólalni. De valami nem működött a rendszerben, és az első mondat, amit mindenki hallott: "Mi van ezzel a rohadt mikrofonnal?" Azt hiszem ennél hatásosabb kezdést senki se tud produkálni. Persze Gergő gyorsan magához tért, és átvette a szót. " Elnézést ezért a kis technikai hibáért, a Lámpaláz műsora most indul." Hát így lett a diákrádió neve: Lámpaláz. Az senkit se érdekelt, hogy a mikrofonláz valahogy jobban hangzott volna.
Tehát az érthető okokból rádiós álmaim szerte foszlottak. Gergő, mint dj még keverte a zenéket az iskolarádióban.
Gózon Gyula bácsi az izzadság szagtól bűzlő irodájában - inkább szaunában-fogadott minket, ahol a bűdös tornacsukák álltak majdnem minden méretben, hogy aki otthon hagyta a tornacuccát tudjon választani.
Bejelentette, hogy ő segíteni akar nekünk. Mamár egy általános iskolásnak is szakképzettségre van szüksége irány a Diákújságírók Országos Egyesülete. Akár egy igazi kiképzőtiszt azt mondta végszóként: "ott legalább embert faragnak belőletek".
Hát igen a DUE életem egyik legszebb 5 éve hozzá kötődik. Rengeteget lehet róla írni. Így megpróbálom néhány keresetlen mondatba leírni.
Rájöttem arra, hogy nem csak a rádiós szövegemmel volt baj, hanem a hangommal is. Tehát inkább legyek újságíró. Tehát beszereztem néhány tollat, és egy csomó üres füzetet. Az első jó tanács, hogy a nyaralás közben, ha van egy kis szabadidőm - hisz akkor csak az van- kezdjek el naplót írni.
Ez remek gondoltam magamba, csak lesz miről írnom. Az egész család horkol, így a szúnyogok társaságában a sátoron kívül töltöttem az estémet. Másnap elég érdekesen néztem ki, mert anyukám a szúnyogvédő krém helyett a napkrémet kente rám.
Nagyon jó a Balaton, az egész család vizibiciklizik, de nekem kell tekerni, mert én vagyok a legkisebb.
Szóval ilyen egy nyári nyaralás eseménydús naplója. Gondolta a fene, hogy ebből még egyszer újságírás lesz.
Utána az akkori titkárságvezető, aki amúgy irodalomtanár volt elkezdett nekem verseket, szépirodalmat ajánlani. Ezek jó hatással vannak az asszociációs képességeimre. Hát igen, azóta 4 év telt el, de még azóta sem értem, hogy a selyemhernyó, és a naplemente milyen összefüggésben is áll egymással. De ha ez kell, ahhoz, hogy cserebogár legyek.
A nagy lehetőség egy ismerősöm személyében talált rám, aki éppen a Mai Nap nevű bulvárlapnál ténykedett. Gondolta segíthet nekem abban, hogy felvigyem neki a parizelt a szomszédos boltból. Közben a kefelevonatokat olvasgattam, és ilyesmik. Arcról már mindenki ismert, névről még senki. Egyszer az egyik szerkesztő megszólított, hogy menjek már be hozzá.
Mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: "Fiacskám, te most megtanulsz újságot írni.". Mire én köpni-nyelni nem tudtam.
Mondta itt van Eörödgh Alexa, aki most énekel, és az első szerelméről kell faggatnom. Hát nem is tudom pontosan leírni, hogy akkor mit éreztem. Kicsit sem voltam pánikba, csak a szemmel kerestem a legelső menekülő utat az irodából.
Alexa felfal engem, én ha meglátom, akkor tátva marad a szám, szóval nem hiszem, hogy menni fog.
És így is történt. Ő lévén December volt bundába jött, én lányos-fiús- zavaromba nem segítettem neki levenni a bundát. Ő erre az egész interjú alatt bundába volt. De szerencsére a cikkel minden stimmelt leszámítva azt az apró hibát, hogy a nevét rosszul írtam.
Így kezdődik egy ígéretes médiapályafutás.
Talán nem meglepő, ha fiatalokról kellett írni, akkor állandóan engem vettek elő. Ez az állapot nekem tetszett, hisz a saját korosztályom sztárjaival készíthettem interjúkat. Azokkal, akiket addig csak a tévében láthattam.
Így sikerült az akkor már sajnos megszűnt Kölyökidő sztárjaival is összefutnom. Számomra az újságírói ténykedésem legszebb időszaka volt.
Nagyra becsülöm Takács Verát, aki kigondolta, létrehozta, és közel 8 évig, több , mint 500 adáson keresztül készítette a Kölyökidő majd Kamaszodó-kamaszadó műsorait. De, ami még ennél is többet jelent a Kölyökidőben szereplő gyerekek közül sokan bennmaradtak a médiánál. Még most is láthatóak, és nagyon színes egyéniségek.
Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudom részletesen elmesélni a különböző történeteimet, amik a Kölyökidőhöz kötnek, ezért megpróbálom a fontosakat előhozni.
Szekeres Nóra de csupa nagy betűvel SZEKERES NÓRA helyesebb. Ő azon kívül, hogy nagyon szép, még énekelni is tud, sőt táncolni, és minden helyzetben feltalálja magát. Élvezett volt vele interjút készíteni. Sokat nem gondolkodott a kérdésen, amit feltettem neki, rögtön válaszolt, és olyan frappánsan, hogy csak le kellett írni. Amikor készült vele az interjú 98-ban a Mai Napba, éppen akkor szűnt meg a Nekem 8 c. adás a TV2 műsorán, amit még a régi Kölyökidős stáb csinált. Nórika úgy gondolta, hogy most egy kis időre befejezi a tévézést.
Azonban az élet tartogat meglepetéseket mondjuk engem. Ugyanis Eördögh Alexa menedzsere Hajnal Gábor éppen műsorvezetőt keresett a Bulivonal c. műsorához. Tehát a helyzet adott volt. Beajánlottam Nórikát a Bulivonalhoz. Már a próba adásnál kiderült, hogy Nóra állja a sarat, így még egy évig ott is dolgozott.
Meglepődtem amikor éppen hallgatom a Juventus rádión Várkonyi Attila műsorát a Sztársávot, ahol Szekeres Nórika a riportalany. De ami még ennél is meglepőbb amikor megkérdezte tőle Várkonyi Attila, hogy miként került be a Bulivonalba az én nevemet is megemlítette. Örök emlék marad a számomra.
Utána jött Renczés Gabival az interjú, és ő követte Nórikát a Bulivonal műsorvezetésében.
Nagyon jó dolog egy napilapnál külsősként dolgozni, mert a gyakorlatban szerzed meg a tudást. Ha a szerkesztőnek van egy kis ideje, akkor leül veled szembe és elmeséli, hogy legközelebb, ha interjút készítek mire kell odafigyelnem jobban. Milyen legyen a bevezető - a légkörteremtés-, milyen legyen az első kérdés, ami fontos, hogy bizalomkeltő legyen. A végén pedig olyan kérdést kell feltenni, ami nem csak a riportalanyt gondolkodtatja el, hanem az olvasót is.
Persze iskola mellett nem könnyű napilapozni. Ez olyan kétfrontos harc, ahol középen áll a család. Számukra a tanulás a szent, a hobbi - ami számomra a munka - csak mindezek után jöhet.
A Mai Napnál 4 évet töltöttem el, és ez megalapozta az egész média pályafutásomat. Jó szakemberek mellé kerültem, akik nemcsak újságíróként álltak helyt, hanem tanítómesterként is.
A DUE is abbamaradt, pedig sok jó barátra ott tettem szert. Hogy ne említsek mást itt van rögtön Pállya Sandra, aki a Pumukli Ifjúsági-és Szabadidős Sport Egyesület alelnök asszonya. Neki sokat köszönhetek. Ő adott lehetőséget a számomra, hogy létrehozzam a Kontakt-díjat, és az internetes honlapukon beindítsam a Pumukli Magazint.
A Pumukli Magazin és az egész egyesületi honlap egyfajta virtuális ifjúsági magazin szeretne lenni. Egy olyan hely, ahol a kamaszok rengeteg olyan információt találnak meg, amik érdeklik őket. Legyen szó tanulásról, nyaralásról, szerelemről, családról, vagy bármiről. S nem felnőttek írnak a kamaszoknak, kioktató jelleggel, hanem kamaszok írnak kamaszoknak.
Remélhetőleg az olvasottság egyre jobban fog nőni.
Tudom, hogy mindjárt vége az előadásra szánt időnek, így nem tudom befejezni, csak abbahagyni azt amiről mesélni akartam.