Danubius Rádió, tessék!

Ezt a mondatot hallhattuk már egy-két rádiós műsorvezetőtől, de nekem valahogy mindig egyvalaki jut eszembe, ha ezt a három szót hallom. Jákshow... bocsánat, Jáksó László.
A Jáksó Hot 20 és a Heti Hetes fejesével, valamint a Danubius Rádió kreatív igazgatójával, a szegedi szófacsaróval szülővárosában találkoztam.
Laci rendszeres látogatója a szegedi rendezésű médiafesztiváloknak, és ezt a hagyományt most sem szakította meg. Sőt, körülbelül egy órával a kezdés előtt már az Ifjúsági Házban volt, de a szemfülesebb médiapalánták rögtön lecsaptak rá. Így a pontos kezdés után, közel két órán át, kápráztatott el bennünket, hihetetlen showjával. De amint belekezdett egy témába, eszébe jutott egy másik, így szinte egyetlen kérdésre se kaptunk fél óránál rövidebb választ... Aki rendszeres nézője a Heti Hetesnek vagy esetleg a rádiót hallgatja szívesen, az tudhatja, hogy nem akár milyen humora van Jáksónak. Szinte minden mondatnak egy nagy nevetés lett a vége, így nem volt sem időnk, sem okunk unatkozni. Egyik viccet mesélte a másik után, majd már-már azt hittük, hogy két percet kibír ökörködés nélkül, de tévedtünk.
Tipikus „sztár gyerekkora” volt, hiszen ő is, mint megannyi más híres ember, visszahúzódó, csendes gyerek volt, aki – elmondása szerint – kamaszkorában is csak egy szerencsétlen, pattanásos, nyurga figura volt. Bár jó feje volt, sohasem volt kenyere a tanulás, viszont később rájött, hogy a beszéd igazán közel áll hozzá, és azóta kiderült, valóban jól gondolta. Aztán mikor elkezdett a Színművészeti Főiskola tv-rendező szakára járni, egyszerre megcsillogtatta addig rejtett szorgalmát. De egy olyan osztályfőnökkel, mint Vitray Tamás, és olyan osztálytársakkal, mint Batiz András vagy éppen Marsi Anikó ez nem is meglepő.
Saját bevallása szerint tud komoly is lenni, sőt magánéletében főleg erre van példa, de valahogy nem mutatta nekünk. Egy biztos: nagyon megosztja a közvéleményt, megjelenése a mai napi is poénok tucatjait szüli.
És akkor egy nagyon fontos tanács azoknak a fiataloknak, akik a média iránt érdeklődnek:
- Mindenki, ha elkezd tévézni, vagy rádiózni – bennetek is van még, és ezt nem bántásból mondom -, egy jó darabig van benne egy ilyen „mosolygós valami” – görcs -, amitől olyan „nagyon kedves”..., és minden csak nem az igazi! De nem baj, ez a világ rendje, majd feloldódik. Van olyan is, aki egy életet végig csinál ebben a szakmában úgy, hogy mindig is marad a „vigyor”. Van egy ilyen ún. „műbűbáj” ebben a szakmában mindenhol, a szakma ezt generálja. Ha valakiben végre egyszer nincs, azt én nagyon tudom imádni! Aztán lehet rá mondani, hogy bunkó, durva, meg ilyesmi... Szóval sok mindent lehet rá mondani, de szerintem legyen valamilyen ember, legyen igazi!
Majd még egy titok a sztárról: a vicceket főleg internetről szerzi be, de nagyon sokat hallás után mesél el, sőt van saját maga által kreált vicce is!
Aki szereti Jáksót, annak azt ajánlom, feltétlenül találkozzon vele, mert hihetetlen élményekben lehet része, még akár tanulhat is tőle!

Jobb, de mégis bal

Az athéni olimpia magyar szempontból felemásra sikeredett, de nem tévedek, ha azt mondom a férfi kézilabdacsapatunk kellemes meglepetést szerzett a negyedik hellyel. A fiúk CSAPATOT alkottak, így csupa nagybetűvel. Míg a lányokon ott volt a „teher”, hogy meg kellene mutatni, tőlük „csak” a tisztes helytállást vártuk. Azt hiszem ez több mint tisztes...
Az olimpia előtt volt szerencsém találkozni Nagy Lacival, a csapat balkezes jobbátlövőjével. A szegedi sörsátorban nem készítettem vele interjút, amit utólag meg is bántam, de ami késik, nem múlik – tartja a mondás. És láss csodát. Ráakadtam a szegedi származású játékos e-mail címére és gondoltam próba cseresznye. :) Már aznap este kaptam tőle választ, és az interjú el is készült...
- Mikor kezdtél el kézilabdázni?
- Általánosban ismerkedtem meg a kézivel, de egyébként kosárral kezdtem. 14 évesen váltottam át teljesen a kézire.
- A Pick Szegednél kezdted, de mostanra a Barcelona nélkülözhetetlen játékosa vagy. Hogy kerültél kapcsolatba a spanyol csapattal?
- Az ifi válogatottal voltunk az EB-n és a spanyolokkal játszottunk a bronzéremért. Akkor figyeltek fel rám a vezetők, s tolmácsolták az itteni edzőnek, hogy létezik egy tehetséges balkezes srác. Nos ez voltam én...
- Van példaképed?
- Nincs.
- Mennyi időközönként jössz haza?
- Csak karácsonykor, és nyáron tudok haza menni.
- A lányok szívét most össze fogom törni, de tudom, hogy mennyasszonyod van. Ő kint él veled, vagy Magyarországon van?
- Egyelőre barátnőm van, már 3 éve. Ő itt él velem, és magyar.
- Evezzünk más vizekre... Az első olimpiád volt ez a mostani. Hogy fogja fel az ember, hogy egy ilyen eseményen vesz részt? Gondolom nem olyan, mintha egy sima verseny lenne.
- Az olimpia fantasztikus volt. Ezt le sem lehet írni! Rengeteg híres sportolóval vagy körül véve. Beülsz egy 5000 férőhelyes étterembe, és egyszer csak azon veszed észre magad, hogy melletted ül például Carlos Moya (tenisz),Torphe (úszó) stb... Szóval tényleg jó volt...
-Mi a véleményed az negyedik helyről?
- Az olimpiai eredményünk nem rossz, de lehetett volna jobb is. Persze rosszabbul is elsülhetett volna...
- Milyen érzés volt, hogy a magyarok itthoni hangulatot teremtettek Athénban?
- A hangulat szuper volt a meccseinken, ezért köszönet a rengeteg magyarnak, aki kilátogatott!!!!!!!!!
- Nem tervezed, hogy valamelyik magyar csapatba igazolj?
- Egyelőre nem terveztem Mo-ra igazolni, jól érzem itt magam!

A zene, az kell

Magyarország egyik legsikeresebb csapatával beszélgettünk. A Zanzibar tagjai beszéltek a zenéről, magánéletről, és terveikről.

- Van kedvenc dalotok? Ha igen, miért?
- Igazság szerint mindig változnak a "favoritok", sokszor az éppen legújabb dal a kedvenc, néha pedig egészen régi dalokba szeretünk bele újra.
- Számon tartjátok, hogy hány koncertet adtatok eddig?
- Egészen pontosan meg tudjuk nézni a számítógépben, hogy a "Nem vagyok tökéletes" megjelenése óta hány koncertünk volt, de nem szoktuk. Lehet, hogy lassan meg fogjuk számolni, hátha közeleg valami jó kis kerek szám! :o)
- A sok koncert rengeteg utazással jár. Így nem csoda, ha nagyon sokat vagytok együtt. Hogy bírjátok ki egymást?
- Már nagyon jól összeszoktunk. Kicsit talán közhelyes, de tényleg olyasmi ez, mint egy család! Megtanultuk, hogy kinek mi a "dilije", amivel nem szabad foglalkozni, és ez fordítva is igaz, azt is megtanultuk, mivel lehet lelket önteni a másikba, vagy éppen miben kitől lehet segítséget kérni. Ez persze nem volt mindig így, de idén voltunk öt évesek, és az összezártság íratlan szabályait ennyi idő alatt meg tudtuk tanulni! :o)
- Mennyi időtök van a magánéletre?
- A tavasz, nyár és az ősz is az aktív koncertezés ideje, ilyenkor sokat vagyunk úton, néha szó szerint heteket, de hát ez a lényeg az egészben! :o) Utazni és koncertezni! Sokszor télen sem sokkal jobb a helyzet, mert ilyenkor, pedig kiválóan lehet lemezt csinálni, stúdiózni! A párjaink (akinek van) tudják, hogy nekünk ez a munkánk és a "másik" szerelmünk, eddig komoly probléma nem volt az életmód miatt.
- A zenélés mellett mivel foglalkoztok szívesen?
- A zenével! :o) Komolyra fordítva a szót a zenén kívül más nem nagyon foglalkoztat minket, kiskorunk óta ebbe vagyunk belebolondulva. Persze Miki szeret focimeccset nézni, Rita a kutyájával csavarogni, de egyébként, ha van szabadidő akkor az hangszer-csereberéléssel vagy hangszervásárlással telik, vagy egyszerűen a Zanzibar háttérdolgait intézzük.
- Ki közületek a leghatározottabb?
- A Zanzibarban mindenki valamiben a legjobb, és az évek alatt úgy alakult ki, hogy az az illető a neki legjobban "fekvő" dologgal foglalkozik. Van dalíró, szövegíró, gazdaságis, koordinátor stb... Tehát a saját asztalán mindenki a "leghatározottabb"! :o) Néha túl határozottak is tudunk lenni, ilyenkor (is) jól jön a management, néha a fejünkre kell koppintani!
- A rajongóitokkal tartjátok a kapcsolatot?
-Igyekszünk a levelekre időben válaszolni, ez persze nem mindig sikerül... De azért igyekszünk! A koncertek után általában mindig nyílik rá alkalom, hogy találkozzunk a rajongókkal. Bárkivel szívesen szoktunk beszélgetni!
- Sokan megállítanak benneteket az utcán?
- Előfordul, hogy odajönnek pár szót beszélgetni vagy aláírást kérni, de gyakran csak "sutyorognak" vagy mutogatnak az emberek! :o)Ezzel nincs is semmi baj, utcai kellemetlen esetben pedig még nem volt részünk.
- Honnan jönnek a dalszöveg ötletek?
- Minden dalnak megvan a külön története, erre nagyon büszkék vagyunk. Szóval az összes szöveg velünk megesett dolgokról mesél.
- Mikor elindultatok, gondoltátok volna, hogy eddig juttok?
- A Zanzibar előtt már több formációban játszottunk, persze többnyire külön zenekarokban, de ismertük egymást és kisebb-nagyobb eredményeket el is értek ezek a bandák, de igazán akkor kezdett el a próbateremben szikrázni a levegő, amikor a Zanzibart megcsináltuk! Mind az öt ember a zene őrültje volt, és ugyanazt akartuk... Nem tudtuk, hogy összejön-e, de nem is adtunk magunknak más lehetőséget! :o)
- Mikorra várható a következő lemez?
- Napra pontosan még nem tudni, de az egész biztos, hogy április eleje vagy közepe lesz egy maxi megjelenésének az időpontja. A dal munkacíme "Ilyen az élet" és ez a dal már a negyedik nagylemez előhírnöke lesz, ami pedig augusztusban fog megjelenni!
- Milyen céljaitok vannak még? (zene, magánélet terén)
- Azt szeretnénk ha még nagyon sok lemezt készítene a zenekar és még sokezer kilométert szeretnénk "beletenni" a zenekari buszba! A közös cél a Zanzibarnak hosszú-hosszú életet biztosítani! Jó lenne, ha idővel mindenkinek meglenne a biztos családi, érzelmi háttér, mert ez is nagyon fontos! "Csak" ennyi! :o)

A vívás NAGYasszonya

Négy évvel ezelőtt leültem a tv elé. Éppen az olimpiáról közvetítettek, méghozzá pont egy magyar eseménynél kapcsolódtam be. A vívók pástján a döntő következett, az egyik főhős, pedig Nagy Tímea volt. Mivel akkor még nem voltam nagy „sportrajongó”, nem tudtam a szabályokat sem, de izgatottan figyeltem, hogy meglesz-e a sidney-i első arany. Meglett. Eltelt négy év, és én újra leültem. Vívónőnk ismét döntős. A négy esztendő alatt sokat változik az ember, így én is többet tudok mostanra a sportról. De Titi nem változott, hozta a formáját, és újra megszerezte hazánk első érmét, ráadásul az olimpiák 150. magyar aranyát akasztották a nyakába.

- Ha jól tudom a vívást egy másfél évvel idősebb fiú kedvéért kezdted el 10 éves korodban. A fiú már a múlté, de mégis egész életedben emlékezni fogsz rá, hiszen mi lett volna, ha akkor nem kezded el a vívást? Gondolkoztál már ezen?
- Valóban egy srác miatt mentem le a Vasasba vívni, hátha több esélyem lesz nála. Ő már régen abbahagyta a vívást, én meg ottragadtam. Sajnos ma már nem emlékszem a nevére.
- De te elkezdted és itt vagy két olimpiai arannyal, és ami még fontosabb egy boldog családdal. Mennyire volt nehéz két kisgyermek mellett edzésekre járni?
- Sokat kellett edzenem, gyakran plusz munkát is végeztem, sokat erősítettem, kondiztam külön is. A családom minden tagja segített, hogy fel tudjak készülni a versenyekre. Edzések, edzőtáborok idején a nagyszülők, a testvérem és a férjem vigyáztak a két Rosszcsontra.
- Beszéljünk egy kicsit Athénról. Milyen tervekkel érkeztél meg a görög fővárosba?
- Azzal a céllal mentem ki Athénba, hogy csapatban érmet, lehetőleg aranyat nyerjünk. Az egyéni versenyre pedig úgy készültem, hogy az aznapi legtöbbet kihozva magamból a legtovább jussak a versenyen.
- A kislányod kért tőled egy aranyat, és mintha a világ legegyszerűbb kérése lett volna, te "csuklóból" teljesítetted ezt. Mikor érezted azt, hogy ez is megvan?
- Ez nem egészen így történt... Indulás előtt a nagyobbik lányom, Csenge átölelt és "vigasztalt": "Anya ezt az olimpiát csak Te nyerheted meg." Én nagyon meghatódtam, de megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ez a világ legnagyobb versenye és nagyon sok jó vívó lesz ott és egy kicsit sem biztos, hogy én nyerek. Szerencsére neki lett igaza.:))
- Miután Mincza "csak" negyedik lett, komolyan már oda se mertem nézni, hogy mi van, ha... Meg volt a tizenötödik tus, és te olyan nyugodtan vetted tudomásul, hogy sikerült megvédened a címed, hogy azt tanítani kellene. Mire gondoltál ott a páston?
- Csak a Flessel elleni asszó vége felé - 10-8-nál - éreztem, hogy nyerek. A közönség fantasztikus hangulatot varázsolt a pást köré. Ez volt az a pillanat, amikor gyorsan el kellett hessegetnem ezt az érzést, nehogy baj legyen a végén. A "hessegetés" sikerült, nem lett baj a végén:). A dobogóra felállva, a közönség ünneplését hallgatva arra gondoltam, hogy milyen sok embernek sikerült örömet szereznem.
- A Himnuszt hallgatva, elgondolkoztam, hogy vajon mennyi energiába kerül egy ilyen medál megszerzése - ráadásul ennyire simán. Mi a titkod?
- Nincs titkom. Az atlantai olimpia után megváltozott néhány dolog fontossági sorrendje az életemben. A gyerekek, a család vette át az első helyet, a vívás hátrébb szorult. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet edzettem volna, sőt... Inkább azt jelentette ez, hogy a sikert és a kudarcot is könnyebben tudtam kezelni, mert tudtam, bármi történik is a páston, van egy családom, ahol számítanak rám, szükség van rám és szeretnek.
- Mennyiben változott meg az életed kétszeres olimpiai bajnokként?
- Nem nagyon változott meg. Az emberek kedvesek, szeretettel viseltetnek irántam. Sok helyre hívnak, ahová tudok el is megyek. Én így próbálom meg viszonozni a szeretetet. Csak akkor nem megyek, el valahova, ha a családi élet rovására menne.
- Úgy tudom, hogy szeretnél még egy gyermeket a következő olimpiáig. Pekingből neki is hozol egy érmet?
- Igen, szeretnénk még egy gyermeket. Az, hogy indulok-e Pekingben még egyelőre nyitott kérdés. Mindenesetre, ha úgy döntök, hogy nekiveselkedem a következő olimpiának, azt semmi esetre sem, azért teszem, hogy a harmadik gyerkőcnek is legyen egy aranyérme. Ez a gondolkodásmód butaság is lenne.
- A lányaid láttak már téged olimpián, de vajon te fogsz majd nekik szurkolni egy ötkarikás eseményen?
- Örülnék, ha a gyermekeim valamit sportolnának, de ez nem jelenti feltétlenül, hogy élsportolók legyenek. Majd ők döntenek a saját sorsuk felől. Ha úgy döntenek, hogy sportolni szeretnének, én minden segítséget megadok nekik - a lehetőségeim határain belül. Jelenleg Csenge egy héten ötször úszik, mert szereti. Nagyon ügyes, büszke is vagyok rá!
- Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és kívánok Neked további sok sikert!